Tisztelt Vendégek ! Kedves egybegyűltek !

Rövid és zaklatott életem folyamán sokszor kellett végig hallgatnom esküvőkön s más ünnepélyes pillanatokban tósztokat.
Ezekre általában az volt a jellemző, hogy mindig vacsora előtt hangzottak el , amikor a napok óta koplaló vendégek , akik kihegyezték a kalória bevitelüket erre az estére, baromira nem szónoklatra vártak, hanem az Újházi tyúkhúslevesre.
Legtöbbször nem is volt ezekre érdemes odafigyelni, mert vagy unalmasak voltak , vagy csöpögtek a pátosztól .
Ezért most azt mondom, nyugodtan kezdjen mindenki hozzá a vacsorához, engem nem zavar a kanálcsörgés.

Volt egy esküvői szónoklat , ami nálam elvitte a fődíjat !
A vőlegény apja kezdte volna a beszédét. Fölállt , a pohár már ekkor vacogott a kezében, de egy árva szó nem jött ki a száján , teljesen leblokkolt.
Teltek a néma másodpercek, már egyre kínosabb volt , amikor végre remegő hangon megszólalt: -Most átadom a szót a menyasszony apukájának.
Lehet , most nekem is ezt kellene tennem ! Mindenki jobban járna !

Hölgyeim és Uraim, akkor most folytassam ??? Vagy blokkoljak le én is ??
Nyilván az éhesek erre várnak !

A fiam azt kérte, keressek régi esküvői fotókat, amikből valami totem oszlopot készítenek majd .
Előkotortam a régi képeket. Én még szerencsés vagyok, személyesen ismertem a rajta levőket.
A sajátomon kicsit meglepődtem! Egy festett fekete hajú alak van rajta .
Lent ,Szentmártonkátán az irodámban / ami persze csak egy alacsonymennyezetű nyárikonyha / , már lassan 4 év óta ott lóg a falon az orrom előtt egy nagyméretű esküvői kép . Kb úgy 80 x 50 cm –s.
A szüleim képe. Néha , amikor fölnézek, beleborsódzik a hátam.
Úristen , remélem nem látják ezt a sok koszt, főleg a hátam mögött lévő mosogatót !
Ilyenkor gyorsan egy parfissal körbetöröltem a képekről a pókhálókat, egy darab konyharuhát rádobtam a mosatlan edényekre, s rögtön jobban éreztem magam. Aznap egyenes derékkal ültem szemben velük.
Nos, amiről mesélni szeretnék, az ő esküvőjük napja.
Annak a néhány másodpercnek a történése rávílágíthat arra, hogy milyen apróságokon múlik, hogy most én itt lehetek, vagy , hogy te itt most vőlegény lehetsz.
Nem kell megijedni ! A sztori rövid , a bevezető volt egy kicsit fellengzős !

Apám és anyám esküvőjüket 1955. április .24.én . tartották Nagykátán .
Aki tudja , helyezze be a történelembe ezt a dátumot, aki nem , annak műsoron kívül elmondhatom majd.

Április 24-e György napja , apám neve napja .Meg az enyém is, tehát ezt nem volt nagy dicsőség fejben tartani.
Másrészt ezen a napon hajtják ki az állatokat a közös városi legelőkre. Ebben nem kell keresni semmi áthallást. Ez csak tény !
Bár néha jó lenne , ha minden állat kinn maradna Szent Mihály napjáig !
Minden adott volt tehát, hogy emlékezetes legyen az esküvő napja .

A hintó ott várakozott a fotóműhely előtt.
A két gyönyörű szürke lipicai kanca Vagány és Deres díszhámokkal volt erre a különleges alkalomra felöltöztetve.
Izgatottak voltak ők is ! Hétköznap csak a szántás, vetés , betakarítás, de most a lovak is érezték, valami más készül.
Befonták a sörényüket, kiglanzolták a patáikat.
S még volt valami furcsa! Nem a megszokott kéz fogta a gyeplőt, nem a megszokott hang szólt hozzájuk .
Április volt ! Bolondos április.
Mire kijöttek a fotózásból vihar közeledett, villámlással , dörgéssel , széllel a Mátra felől.

A két lipicai egyre feszültebb lett, idegesen toporzékoltak a lábukkal.
Nem volt még vihar ebben az évben.
Érezték, hogy idegen fogja a gyeplőt , s a vihar közeledte is egyre izgatottabbá tette őket.
A templom mellett kellett elhaladni a hintónak, amikor iszonyú csattanás , dörgés rázta meg az eget .
Belevágott a villám a rézfedelű templom tornyába.
Nem hiszitek el, de a templomot Szent György templomnak hívják.
Ez sem segített !
A vallásos emberek számára ez nagyjából a világ végének az eljövetele, de minimum szodoma és gomorra.
Az biztos, a bádogosnak egy darabig volt munkája Nagykátán !

A lovaknak ez már sok volt ! Hirtelen felágaskodtak , megvadulva próbáltak menekülni .
A hajtót is teljesen váratlanul érte a lovak hirtelen mozgása.
Felállt , próbálta visszahúzni a gyeplőt , de elvesztette az egyensúlyát , s a hirtelen vágtába átváltó lovak közé esett.
Tisztára , mint a Ben Húr szekérversenye ! Megvan ! Nekem , mindig ez ugrik be róla !
Anyám ebben a pillanatban előrezuhant , s átesett a bakon.
Csak azok kedvéért, akik még nem ültek hintóban, a bak nem egy hímnemű fogatos, hanem az ülés , amin a hímnemű fogatos ül.
Egyenesen zuhant volna a lovak patái alá, ahol vagy a lovak, vagy a hintó kerekei taposták volna halálra.

De nem ez történt !

Zuhanás közben a hosszú menyasszonyi fátyol és a ruha belegabalyodott a az ülés karfájába , s mielőtt lezuhanhatott volna ,mint egy nyitott ejtőernyő , visszafogta a testét .
Nagyjából úgy nézhetett ki, mintha a szabadságszobrot a Gellérthegyről lelógatnák a Dunába .
Ott lógott élet és halál között , míg a kísérők apámmal együtt próbálták kiemelni a lovak és a kocsirúd közül.
De nem sikerült , mert a lovak nem álltak meg !
Egy évvel ezelőtt , amikor hintót vettem,odajött hozzám , egy öreg, tapasztalt lovasember s azt mondta nekem:fiam , az a legfontosabb, hogy mindig legyen egy bicska az ülés alatt.
Ha engem, a 63 évest lefiamozott, akkor tényleg öreg embernek kellett lennie , elhihetitek.

Akkor nem értettem, hogy mi a nyavalyának kellhet ez !
Apámnak is mondhatta ezt valaki egykoron , mert valahonnan az ülés alól előkerült egy bicska, s az biztosan nem a vőlegény nadrágzsebében volt .
Az ülésről lehajolva szétvagdosták az istrángot, s az így lelassuló hintót már meglehetett fékezni.
Anyám megúszta , szinte az ijedtségen kívül más baja nem lett.
A ruha kicsit megviseltebb lett, megnyúlt egy kicsit.

A hajtó viszont súlyosan megsérült !
Vagy a hintó kerekei vagy a lovak patái szétzúzták a karját, szilánkosra tört .
A lovakat kikötötték a hintóból, abban bízva , hogy megnyugszanak , de ez nem jött be.
Amíg a sérült hajtóval voltak elfoglalva , egy újabb dörgéstől Vagány és Deres már megszabadulva minden köteléktől pánikszerűen vágtázni kezdtek a 31-s főúton Jászberény felé.
S hogy a lovakat ki és hogyan fogta meg, arról már nem szól a történet , de valamikor aznap előkerült a két lipicai , azt azért tudom, mert 5-6 éves koromban apám mellett ülve a bakon én még hajtottam őket.
Nem állt meg az élet !
Mintha nem történt volna semmi tragikus .

A templomi szertartásra már nem hintóval mentek ,de ez túl nagy gondot nem jelentett , mert a házunk 100 méterre volt a templomtól .
A lagzi sem maradt el .
Mi a tanulsága ennek a történetnek, azt vonja le ki-ki maga !
Azért óvakodnék április 24.-től. Főleg, ha aznap esküvő van .
A számomra van egy fontos üzenete ennek a sztorinak : túl lehet élni az életet, ha nem csinálunk mindenből akkora nagy ügyet . Egy kis csip- csup lovas baleset, lebegés élet-halál között, szétzúzott végtagok !
Lendüljünk át rajtuk !

A legfontosabb tanulsága pedig , amit most itt útravalóul szeretnék neked adni, s mindenkinek aki végighallgatott : az életben fogadd meg, fogadjuk meg a tapasztalt , bölcs öreg lovas emberek tanácsait.

TARTSUNK AZ ÜLÉS ALATT MINDIG EGY BICSKÁT !!

Szentmártonkáta . 2020.. Szeptember.18.